Hol
is kezdjem? Megvan. Utálok bemutatkozni. Nem azért mert csak úgy
alapjáraton nem szeretek, hanem azért, mert egyszerűen soha nem sikerül
az a tökéletes bemutatkozás, amit én elvárok magamtól. Eddig
akárhányszor is próbáltam, mindig kínos kudarc lett a vége, ha pár
mondatban kellett összefoglalnom magamról néhány tulajdonságot, és
kifejezetten gyűlölöm, ha siettetnek valaminek a befejezésével, hisz egy
ember nem lehet pár sor után megismerni, legalábbis ez az én
véleményem.
Kezdeném azzal, ami a legjobban megy: a blogok
félbehagyása. Az előző bekezdésben említettem a sürgetést, na épp ezért
hagyom folyamatosan félbe a már jó ideje elindított oldalaimat. Ha kések
valamivel annak két, azaz kettő oka lehet: 1. nem érek rá; 2. túl lusta
vagyok leülni a laptopomhoz. Egyik eset sem olyan, hogy a sürgetéssel,
piszkálódással gyorsabb munkára tudnál bírni. Majd ha lesz kedvem, neki
állok. Anata wa?
Az egyik rám ragadt furcsa szokásom viszont kénytelen leszel elviselni, hogyha tényleg tetszik a blogom. Wakarimasu ka? Rendben.
2001.
április 5-én születtem, és a Nadin, mostmár talán Magyarországon is
anyakönyvezhető nevet adtam magamnak a blogger világban pár hónappal
ezelőtt. Előtte pedig voltam Sandra, Nicolette és a többi, viszont ebben
a névben találtam meg igazán magamat, mivel az én nevem is N betűvel
kezdődik. Illetve annyira hozzászoktam ehhez a névhez, hogy már lassan a
füzeteimre is ezt a nevet írom rá. A barátaimról meg inkább ne is
beszéljünk, hisz szinte mindenki Nadinnak hív. Előzetes négy év angol
nyelv tanulással bekerültem egy szakközépiskolába, ahol elvégeztem egy három éven át tartó bolti eladó szakot.
Ami azt illeti, én mindent
szeretek. Legyen az akár könyv, film, kaja, vagy innivaló. A
kedvenceimet ennél fogva pedig fel sem tudnám sorolni maradéktalanul,
hisz valamivel mindig bővülne a listám. Mindenből legalább
tizenegymilliárd kedvencem van, és igen, ez is az egyik hibám. Túl sok
mindent szeretek. Anatahadare o kidzukatte imasu ka?
Na, és
hogy mi lett szegény fejemmel az iskola után? Hozzáteszem, sikerült a vizsgám, és jelentkeztem az iskola két éves, szakma utáni érettségi osztályába középképzésre, vagy hogy is mondják. Fogalmam sincs igazándiból. Ha jobban bele gondolok, jól jönne
egy boltvezetői képzés, hogy minél feljebb jussak az életben. Viszont
mostanában valahogy rám jöttek a humán görcsök: már csak a művészetről -
tegyük itt most szóvá a rajzot, amiben amúgy is jó vagyok - van szó,
már attól lázba jövök. Egy kicsi apró vonalból ki tudok hozni valami
igen sokat mondó alkotást. Aztán úgy isten igazából a rajzoláson kívül
semmihez sincs egy hangyányi eszem sem. Illetve gondolkodtam mára
grafikusi pályán is, mert a régi rajztanárom általánosban egyfolytában
azzal csesztetett, hogy menjek grafikusnak. De nem érné meg az én
véleményem szerint, hisz egyre jobban elhanyagolom és mostanság már
szinte semmi kedvem rajzolni, inkább rajzolás helyett fotózok, vagy
szerkesztek/kódolok/írok. Viszont mindenből van bennem egy kicsi, és
mindent teljes erőbedobással csinálok, ameddig meg nem unom.
Nos tehát, a suli után sikerült elhelyezkednem (a terveim között szerepelt a továbbtanulás, viszont az élet sajnos jól keresztbe tett), és a mai napig is (2022-ben) ott tengetem a napjaimat. Őszintén megmondva, szeretem, de marha sok idegeskedéssel jár, és nagyon precíznek kell lenni. Na meg az állandó rohanás... a halálom. Ezért is gondolkodom keményen azon, hogy váltok. De erősen.
A blogjaim: Louxiter I. - Az örökös (írás alatt), A vörös rubin (írás alatt), Nadin's Critiques, Paparazzi Blog Design.
Köszi, ha elolvastad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése